A zaklató végre hibázik

Az első bejegyzésben leírtam, hogyan sikerült sajnálatos módon belebotlanom egy nyomorult megszállott őrültbe és hogyan kezdte el az öreg teljesen elveszíteni a realitásérzékét.
A második bejegyzésben olvashattátok, hogy mit művelt az a nyavalyás a kocsimmal. Mellesleg a javítások és a kamerák eddig kb fél millió forintnak megfelelő összegre rúgnak. Bevallom, van sokminden más amire el tudtam volna költeni azt a pénzt. Elmehettem volna mondjuk nyaralni az idén valami jó kis helyre. 

Most viszont lássuk mi történt azóta, hogy ez a kis féreg elköszönt a cégtől.

Mint ahogy az előző bejegyzésben is írtam, az utolsó napja nálunk január 29., péntek volt. És volt pofája megírni azt a gyönyörű szép elköszönő levelet, mint aki semmiről nem tud, semmit nem csinált, ártatlan mint a ma született bárány. Én meg ugye elindítottam egy folyamatot, hogy ez az ember a büdös életbe többet be ne tehesse a céghez a lábát, ami eltartott egy pár hétig mire átfutott. De haladjunk lépésről lépésre mi is történt azóta.

Tehát január 29-én a cégen belül feljelentést tettem ez ellen a kolléga ellen zaklatás miatt. A panaszt rögzítették, kaptam egy azonosítót meg generálnom kellett egy jelszót, aminek a segítségével aztán nyomon követhettem – volna -, hogy miként áll az ügy, ha nem kavarok el a cetlit amire felírtam az adatokat. Így eltelt 2 hét, a kocsi rendben volt, az öreg felől nem hallottam… Ahogy korábban is, már kezdtem megnyugodni, hogy talán sikerült végre megszabadulni tőle és talált magának más hobbit, mint az én kocsim dekorálása és gumik késsel való kiszúrkálása. Aztán egyszercsak belebotlottam ebbe az elmebetegbe. Éppen vízért a kis konyhai részlegre az irodában, mikor egyszercsak ő jött szembe. Látnátok kellett volna azt a vigyort a fején! Mintha azt mondaná, hogy helló, megint itt vagyok ám! A hideg futkosott a hátamon és csak annyit tudtam, hogy nem engedhetem hogy ez az ember újra itt dolgozzon. Hiszen mi mást kereshetett volna ott az irodában, minthogy valaki újra behívta őt interjúzni. Mindent felkutattam otthon, hogy megtaláljam a cetlit amin az azonosító és a PIN volt a cégen belüli feljelentéshez. Hálistennek csak előkerült, így nem kellett a legelejéről kezdenem a folyamatot. Bejelentkeztem a megadott oldalra, ahol láttam, hogy az ügyemhez kirendelt személy már kétszer is írt nekem, hogy szeretnének velem telefonon beszélni, ha részemről is rendben van. És hogy az ügy a körülmények miatt már a HR igazgatónál van. Természetesen azonnal visszaírtam, hogy semmi akadálya, beszéljünk meg egy időpontot mikor tudunk beszélni. A hívásra már 2 nappal később sor is került, ahol a HR igazgatónak próbáltam minél több részletet előadva elmesélni, hogy mi is történt. Persze nem kis felháborodást keltett az ügy, amit azonnali intézkedések követtek. Még aznap átnézték az aktív jelentkezéseket és találtak is egy aktív pályázatot az öregtől, tehát pár nappal korábban valóban interjúzni jött. A jelentkezést azonnal letiltották és a pasit sosem hívták vissza. Továbbá csináltak egy fekete listát, ami korábban nem létezett. Ennek a segítségével a továbbiakban meg tudják akadályozni, hogy az ilyen embereket véletlenül újra felvegyék. Hálistennek ennek a segítségével ez a pasi nemcsak hogy abban az irodában nem lesz alkalmazva, ahol én dolgozom, de sehol máshol sem az egész cégnél. Bevallom kellemesen meglepődtem, hogy ez a procedúra ennyire hatékonyan és gyorsan lezajlott. Még azt is felajánlották, hogy szólnak a biztonságiaknak, hogy dobják ki a pasast, ha oda merészkedik, de úgy gondolom erre egyelőre nincs szükség. Hangsúlyoznám, hogy egyelőre, ugyanis az öregnek fogalma sincs, hogy én itt próbálok szépen csöndben tevékenykedni a háttérben. Fogalma sincs róla, hogy a rendőrségnél le van adva a neve, mint gyanúsított a kocsirongálásokhoz és arról sincs fogalma, hogy soha többet nem jöhet vissza a céghez. Ő csak annyit érzett, hogy nyugodtan eljátszadozhatott a kocsim körül, soha senki nem kopogtatott az ajtaján megkérdezni, hogy ő volt-e az elkövető, és én sem kérdeztem soha többet az első alkalom után, hogy mivel töltötte az előző estét. Az interjúról meg max azt gondolhatja, hogy nem felelt meg és tojnak őt visszahívni. És ez így van jól. Az önbizalma egyre csak nő, azt hiszi bármit megtehet, amit csak akar, soha senki nem fogja elkapni, viszont ő meg jól elszórakozik és megkeseríti valakinek az életét, akinek volt mersze őt visszautasítani. Bár nem egészen értem, hogy nekem mi közöm van ahhoz, hogy az egész életét elcseszte és miért nekem kell ezért megfizetni… Dehát ez egy beteg ember, ne próbáljunk meg logikát keresni ott, ahol nincs.

A február viszonylag csöndben telt. Kocsi rendben, nem volt több email… De valahogy éreztem, hogy itt még nincs vége a sztorinak. Ugyanis a pasas számtalanszor elmondta, hogy március 12-én van a szülinapja és volt egy megérzésem, hogy abból még baj lesz, ha nem köszöntöm fel őt. Márpedig eszem ágában se volt, tojok én a hülye retardált fejére. És igazam lett.

Március elején egyszercsak jön egy email a LinkedIn nevű oldalról, hogy valaki megnézte az adatlapomat. Már mielőtt bejelentkeztem volna megnézni tudtam, hogy ez csak ő lehet. És persze nem tévedtem. Kicsit bosszantott a dolog, de különösebben nem foglalkoztam vele, csak megjegyeztem magamban a dolgot. Pár nap múlva újabb email, újabb kukkolás. Ekkor már kezdtem mérges lenni, de iszonyú türelmes ember lévén kivártam, hátha abbahagyja. Ezek után jött a Facebookon, ahol már korábban bejelölt barátnak amit természetesen nem fogadtam el. Valahogy megtalálta az értékelésemet amit az edzőmnek irtam és ráírt, hogy csak így tovább. Mégis mit gondol ki a tökömet érdekli, hogy ő mit gondol és mit írogat ő oda? Az, hogy nem fogadtam el a barizós felkérést és december óta se egy emailre se semmire nem válaszoltam neki, nem elég célzás, hogy húzzon a fenébe? Úgy tűnik nem. Fogtam és letiltottam FB-n. Egy ilyen perverz vén barom csak ne nézegesse az oldalamat. Valószínűleg feltűnt neki, hogy már nem talál meg FB-n, ezért újra visszament a LinkedIn-re. Mikor harmadjára is az oldalamat nézve verte a farkát vagy én nem tudom mit csinált ott, akkor fogtam és letiltottam őt ott is és hagytam egy üzenetet az egyik rendőrnek, akivel korábban találkoztam, hogy itt valami készül, jobb ha tudnak róla. Persze soha nem hívtak vissza. Köszi. Aztán eljött a rettegett március 12. Egész nap bennem volt a para, hogy valamit megint csinál a kocsival, de szerencsére nem. Messze lakik, egy óra kocsival, biztos nem ért rá. Vagy a kölykére kellett vigyáznia, tudomisén, nem érdekel. 

És aztán jött március 14, hétfő. Nagy valószínűséggel rájött, hogy már se FB-n se LinkedIn-en nem lát és már nem tudja mire verni, ezért a céges emailemre küldött a LinkedIn-röl egy barátkozos felkérést. Én csak ültem és röhögtem, hogy ez a pasi tényleg ennyire hülye? Tényleg ennyire nem veszi az adást hogy húzzon a fenébe? Hát tényleg. Fogtam és töröltem az emailt, de azért a törölt elemek mappájában meghagytam a többi elolvasott, soha meg nem válaszolt levéllel együtt. Ki tudja, lehet még hasznát veszem, sose lehet tudni. 

És aztán jött a legújabb kedvencem. Március 15: 15 nem hívás ismeretlen számról. Én nem tudom hogy van ez, de egyeseknek nincs jobb dolguk? Vagy nem kéne dolgozniuk? Ez annyira óvodás. De most komolyan, ez a pasi megrekedt egy 6 éves szintjén. Nem? Először persze azt hittem, hogy esetleg az egyik ügyfél hív, azoknak nem mindig írja ki a számát a telefon, vagy esetleg valaki a rendőrségtől… Neadjisten egy munkaerő közvetítő valami jó kis állásajánlattal… De nem. Akárhányszor felvettem a telefont, a hívó mindig lerakta pár másodperc után. Nagyon vicces, tényleg. Reménykedtem, hogy ez csak egynapos hobbi volt, de persze megint nincs ilyen szerencsém. Másnap újrakezdődött az egész. A második hívás után hívtam a szolgáltatót és jelentettem nekik, hogy valami hülye – nagy valószínűséggel tudjuk ki – szórakozik és hívogat mert nincs jobb dolga, és vagy tiltsák le őt vagy tudomisén, valamit csináljanak. Kérték, hogy ha megint hív az illető akkor kapcsoljam ki a telefont, hogy le tudják nyomozni a hívást és majd az eredménytől függően meglátjuk milyen további lépéseket kell tenni. Vártam egész nap mikor jön email a szolgáltatótól, hogy visszakapcsolhatom a telefont, de persze még csak neki se álltak a keresésnek mikor fél 5kor hívtam őket. Nekem viszont kell az a nyavalyás telefon, vannak néhányan akikkel igenis szeretnék kapcsolatban lenni. Így végül gyorsan generáltak nekem egy új számot, én meg hagytam hagy játszanak el az adatokkal hogy kitalálják ki volt a hívó. Közben persze jelentettem az újabb esetet a rendőrségnél és összekötöttem az egész kocsirongálós sztorit a weboldalon kukkolással meg a hívogatásokkal, hogy akárki is kapja meg az ügyet, az átlássa az egész sztorit. Úgy tűnik az ilyen jellegű zaklatást már komolyabban veszik mint a rongálásokat, mert már másnap megkeresett egy rendőr, hogy elkérje az összes hívás időpontját, hogy könnyebb legyen nyomozniuk. Megadtam nekik mindent részletesen amit kértek, mellé az új számot amin el tudnak érni. Pár nap múlva meg is lett az eredmény, és örömmel közlöm, hogy ez a vén barom elkövette az első hibát. Valószínűleg nem nagyon ért a modern technikához, így azt hitte, hogy ha letiltja a számát és úgy hívogat akkor soha senki nem jön rá, hogy ő volt az. Mekkora egy idióta pancser. A mai digitális világban mindennek nyoma van. Így már végre valahára volt kézzel fogható bizonyíték a kezemben ellene. Március 26-án ki is jött egy rendőr hogy felvegye a vallomásomat ellene zaklatásért és mondták, hogy azért majd a kocsiról is megkérdezik, és majd szólnak mire jutottak. 

Pár napra rá megkeresett egy rendőrnő, közölte, hogy ő foglalkozik az ügyemmel innentől kezdve és majd tájékoztat rendszeresen, hogy áll az ügy. Legközelebb április 8-án hívott, hogy azon a héten kedden végre meglátogatták az öreget és átadtak neki egy levelet, amelyben közlik vele, hogy én zaklatás miatt feljelentést tettem ellene. A levelet alá kellett írnia, amivel tudomásul veszi, hogy ha még egyszer bármilyen formában kontaktálni mer, akkor bizony a következő lépés letartóztatás és kihallgatás lesz. Mondta a rendőrcsaj, hogy ha bármit hallok az öreg felől, azonnal jelezzem. 

Az örömöm nem tartott sokáig, ugyanis még aznap írt egy emailt ez a szánalmas baromarc. Ráadásul az új munkahelyének a céges emailjeről. Ekkora egy hülyét! Lényegében közölte, hogy kedden abban az élményben volt része, hogy meglátogatta őt a rendőrség és közölte, hogy zaklatással vádolom őt, amiből egy szó sem igaz. És hogy ő beszélt az ügyvédjével, aki megerősítette, hogy az a két email amit idént írt (az elköszönő email amit január végén írt meg egy húsvéti email, amit korábban el is felejtettem megemliteni), meg az FB és LinkedIn barátfelkérés nem számít zaklatásnak. Rejtett számról pedig sosem hívott, ezt megintcsak az ügyvédje tanúsíthatja, aki technikailag leellenőrizte a telefonját és megerősítette. Srácok, én nem tudom hogy van ez, nem tartom magam technikai zseninek, de egy ügyvéd hogy tud egy telefont leellenőrizni? Attól még hogy a hiváslistát törölte az a hívás még létezik. Mindegy is, ne menjünk bele. Szóval a lényeg, hogy én egy aljas hazudozó vagyok és rágalmazom őt, ráadásul a rendőrök a fia előtt olvasták fel neki a felszólítást, hogy tartsa távol magát tőlem (hülye barom, miért nem küldted ki a gyereket) és ez teljességgel elfogadhatatlan és ezért a végletekig hajlandó lesz elmenni, hogy ezt megfizettesse velem. És két választásom van. Vagy írásban bocsánatot kérek tőle április 15-ig és akkor ejti az ügyet ellenem és el van felejtve a dolog. Vagy ha nem, akkor ennek bizony jogi következményei lesznek. Bevallom először kicsit beszartam és majdnem írtam neki, hogy oké bocsi csak hagyjál már békén és megintcsak áldom az eszem, hogy nem tettem. Egyszerűen nem értettem a dolgot, hogy miért ír fenyegető emailt, ha egyszer már járt nála a rendőrség és figyelmeztették őt, hogy hagyjon békén. Nyilván nem mennek ki hozzá csak úgy, mert nincs jobb dolguk meg bizonyítékuk. Szóval nem értettem az egészet. Úgyhogy felhívtam a kirendelt rendőrnőt és mondtam neki, milyen meglepit kaptam. Ő egyből közölte, hogy hát ez bizony nagy hiba volt. Világosan megmondták neki, hogy ha még egyszer kontaktálni mer, annak bizony letartóztatás lesz a vége. És hogy minden amit összehord az egy nagy baromság. És azt is elárulta, hogy ilyenkor nem kötik az illető orrára, hogy milyen bizonyítékunk van ellene. Tehát az öreg valószínűleg próbálja eltüntetni a nyomokat a telefonról, de már késő. De én nem is értem, hogy lehet ilyen hülye valaki, hogy már eleve szarban van és akkor még mélyebb gödröt ás saját magának. Ezzel csak saját magát fogja kinyírni totálisan. Ennyire el lenne borulva az agya? Az ügyvédje meg… Hát nem tudom. Vagy az ügyvédje is tök hülye, vagy nem mondott el neki mindent. Meg valószínűleg nem is olyan ügyvéddel beszélt, aki ért a bűnesetekhez. Az megmondta volna neki, hogy eszébe ne jusson emailt írni. Meg ha fel akart volna jelenteni akkor az ügyvédjétől kellett volna levelet kapnom, nem tőle személyesen. Szóval nagyon sántít ez az egész fenyegetősdi. Nagyon az az érzésem, hogy ő már nem először csinálja ezt, és eddig ez a blöffölés mindig bevállt, hiszen eddig nem volt priusza. Úgy tűnik ő egy olyan ember, aki imád mindent és mindenkit kontrollálni és irányítani, most viszont kicsúszott a kezéből az irányítás és képtelen feldolgozni, hogy valaki fel mert lépni ellene. És ahelyett, hogy megülne a hátsóján és kussolna, csak megy a hülye begőzölt feje után és még tovább rontja a saját helyzetét. Eszem megáll, hogy valaki ennyire agyilag zokni legyen…
Mindenesetre a rendőrnő kérte, hogy küldjem át neki is az emailt, hogy el tudja olvasni, aztán visszahív, hogy átbeszéljük mi a következő lépés. Közben biztos ami biztos beszéltem egy ügyvéddel, szerencsére ő is ugyanazt mondta, mint a rendőr, hogy az egész email egy rakás baromság és eszembe ne jusson válaszolni rá. Csak maradjak csöndben ahogy eddig is, hagyjam a rendőrséget intézkedni, és szépen csendben gyűjtögessem tovább a bizonyítékokat. Ezek után már kezdtem megnyugodni, hogy öreg tényleg nem árthat nekem és valószínűleg csak blöfföl. Nem sokkal később megint hívott a rendőrség, hogy akkor indulnak is és felvesznek tőlem egy újabb vallomást. Fél órán belül ki is jöttek, újabb vallomást írtunk, kiegészítettük az előzőt, meg több adatot tettünk bele, előástam az összes tavalyi emailt amit ez a nyomorult írogatott és amire egyre sem válaszoltam, így a kis dossziéja egyre vastagabb és vastagabb lesz. 

Elvileg múlt héten kellett volna a rendőrségnek kimenni és letartóztatni az öreget, de nagyon úgy tűnik ez még nem történt meg, ugyanis ez a vén hülye továbbra is hívogat. Valahogy megszerezte az új számomat és naponta legalább háromszor boldogít. Valaki magyarázza már el nekem, hogy ez mire jó? Mit lehet ezen élvezni? Tiszta dedó. Viszont hogy én is szórakozzak végre egy kicsit az utóbbi pár napban mikor felveszem a telefont én sem szólok bele. Nemtom, hátha az volt a lényeg, hogy hallja a hangomat és most arra verje ki… És úgy tűnik egyre jobban idegesíti őt a dolog. Először meglepődött és úgy tűnt majdnem beleszólt a telefonba, de aztán gyorsan lerakta. Aztán utána kezdetett begurulni, elkezdett csapkodni meg mindenféle zajt csinálni. Ma a legújabb, hogy félreteszi a telefont és zenét játszik. Hát nóóóóóórmális? 😀 Én meg pár naponta küldöm az adatokat a rendőrcsajnak, hogy melyik nap hányszor és mikor hívott, hagy vastagodjon a pasi aktája.

Egyelőre itt tartanánk. Most arra várok, hogy végre bevigyék ezt a seggfejet és valaki jól megizzassza. A kocsi ügyet nem tudjuk rábizonyítani, így hacsak nem vallja be valamilyen csoda folytán, hogy ő volt, azt a pénzt amit idén rá költöttem, lehet sosem látom viszont. Mindegy, majd meglátjuk, hogy alakul a kihallgatás, és ha megvan az infó akkor a következő lépés az lesz, hogy keresek egy jó ügyvédet és kicsinálom az ürgét. Rengeteg ideje és alkalma volt rá, hogy leszálljon rólam és békén hagyjon, de nem, neki muszáj a seggemben lennie. Hát akkor majd meglátjuk ki nevet a végén. Az új munkáltatója is biztos örülni fog, mikor megjelenik a rendőrség és elkérik a céges laptopot, amiről a fenyegető emailt írta.

Remélem hamarosan újabb beszámolóval tudok jelentkezni és végre pontot tudok tenni ennek az ügynek a végére.