Az autórongálások

Az előző bejegyzésben leírtam, hogyan sikerült belebotlanom egy mentálisan teljesen beteg emberbe, aki elsőre teljesen normálisnak látszott és csak hónapokkal később derült ki, hogy igazából egy pszichiátriai eset ez az ember.

Miután december második hetének elején elvágtam minden kommunikációt, azt hittem végre nyugtom lesz. Volt már dolgom pár sráccal/férfival, akik miután elutasítottam őket elég kitartóak voltak, de előbb-utóbb mindegyikük feladta. Gondoltam most sem lesz másként. Hát pedig…

December 11-e péntek volt, amikor újra azzal a barátommal ebédeltem, akire korábban az öreg halálosan féltékeny lett, de nyilván ezúttal már nem tudta, hogy találkozom vele, mivel nem állt szándékomban barmit is közölni vele a továbbiakban. De nagy valószínűséggel mégiscsak láthatott minket, amikor vagy elhagytuk közösen az irodát vagy éppen visszajöttünk ebédről, ugyanis a hétvégén igencsak kellemetlen meglepetést készített nekem. Pénteken munka után egyenesen hazamentem, a kocsit fél 5kor parkoltam le a szokásos, számomra kijelölt parkolóhelyen az épület előtt ahol a lakást bérlem. Szombat reggel elmentem a városi edzőbe ahogy szoktam, a kocsira rá se néztem, hiszen mi baja lehet, gondoltam én. Vasárnap ki se mozdultam otthonról, így szinten nem tűnt fel semmi. Na aztán hétfőn reggel fél 9kor jött a sok, amikor elindultam volna munkába. Ahogy a kocsimhoz sétáltam egyszercsak feltűnt, mintha lenne valami a jobb hátsó gumi alatt. Ahogy közelebb értem láttam, hogy egy szépen gondosan odaékelt szög az. Az első gondolatom az volt, hogy miféle hülye gyerekek szórakoztak itt az éjjel, ez nem vicces. Aztán ahogy jobban megnéztem a kocsit látom, hogy nem csak a jobb hátsó gumi alatt vannak szögek, hanem a jobb első, a bal hátsó és a bal első alatt is. Mindegyiknél kettő-kettő szög, de nem ám csak odatámasztva, hanem szépen beszorítva a recék közé, hogy amikor kitolatok a helyemről, akkor biztosan 4 totális defektet kapjak. Ekkor még mindig azt hittem, hogy valami helyi gyerekek űztek valami nagyon rossz tréfát unalmukban a hétvégén. És akkor észrevettem mi történt a karosszériával. A kocsi körbe-körbe karcolva nagyon durván, valószínűleg a szögekkel, a motorháztetőre pedig telibe ráírva nagy betűkkel, hogy ribanc. Komolyan mondom, egyszerűen sokkot kaptam. Hirtelen azt se tudtam mit csináljak. A szögeket idegesen kiszedtem a gumik alól és jól a földhöz vágtam őket mérgemben. Épp jött a mellettem parkoló szomszéd, kérdeztem látott-e bármit hogy ki vagy mi csinálta ezt, de persze semmi. Jobb híján elmentem dolgozni és amint a főnököm beért, félrehívtam őt. Elmondtam neki mi történt, a sokk pedig valószínűleg ekkor jött ki rajtam, mert elsírtam magam és csak úgy remegtem idegességemben. Egy vadiúj, alig 3 hónapos autóról van szó, amire gyűjtöttem és amit olyan gondosan választottam ki, extrákkal szereltettem fel… És erre valami köcsög jön és csak úgy összebarmolja nekem, mert nincs jobb dolga. A főnököm tanácsára hazamentem és jelentettem az ügyet a rendőrségnek. Kaptam egy referenciaszámot meg egy ígéretet, hogy majd amint tudnak kijönnek. Közben persze elkezdtem gondolkodni, hogy ki a fene lehetett ez a barom aki ilyesmit csinál, mert hogy nem normális ez az ember, az biztos. És persze akárhogy gondolkodtam, csak egyetlen egy ember jutott eszembe. Bizony, a munkahelyi mániákus elborult agyú zaklató, akinek úgy tűnik teljesen elmentek otthonról. Nagy valószínűséggel láthatott engem a barátommal jönni-menni előző pénteken, feltehetően megint betegesen féltékeny lett és totál eldurrant az agya. Még aznap hétfőn feloldottam a blokkolást és rákérdeztem, hogy árulja el, mégis mivel töltötte a hétvégéjét. Természetesen megvolt a válasz. Pénteken edzeni ment, szombat reggel összeszedte az apját a reptérről, aki látogatóba ment hozzá karácsonyra és az egész hétvégét vele meg a kisfiával töltötte. Hmm… A péntek kissé hiányos nem? Akkoriban korán sötétedett, egészen nyugodtan eljöhetett a lakásom környékére és kiélhette magát a kocsimon. De persze ezt bizonyítani nem tudom. Természetesen ez a vén hülye adta az ártatlant, hogy jaj, mi történt és úristen, és ő aztán nem volt, hiszen ő semmi rosszat nem tenne ellenem, meg csak nem gondolom, hogy csak úgy otthagyja az apját meg a gyerekét egyedül, hogy elmenjen kocsit rongálni? De, igenis gondolom, hiszen ha munkába el tudott menni több órára akkor éjjel is simán ki tudott osonni otthonról játszadozni, vagy tudomisén mikor csinálta. Merthogy kétségem sincs afelől, hogy ő volt, az biztos. Számtalanszor bizonyította már, hogy elmebeteg, és ezzel az új húzással csak azt bizonyította, hogy még betegebb mint gondoltam. Nemcsak, hogy indoka volt rá, hogy ilyesmit tegyen, mert egy szánalmas féltékenykedő kis féreg, hanem ráadásul tudta, hogy imádom azt a kocsit és nagyon felzaklatna, ha valami történne vele, így ez tökéletes célpont arra, hogy visszavágjon. Valamint tudta, hogy pár nap múlva hazautazom karácsonyra és hogy a parkoló már le van foglalva és ki van fizetve a reptéren és hogy az anyagi keretem szűkös, így ha valami történne a kocsival, akkor az igencsak sok problémát okozna nekem mind logisztikailag, mind anyagilag. Olyan hihetetlenül mérges voltam rá, meg még most is vagyok, hogy azt leírni nem tudom. És majd szétvet az ideg, hogy egyszerűen képtelen vagyok rábizonyítani, hogy ezt igenis ő tette. A rendőrök csak másnap este jöttek ki és kb közölték, hogy mivel nincs szemtanú, így az ügy le van zárva. Nem hittem a fülemnek. Ezek után már csak reménykedtem, hogy a maradék pár napban ez a vén hülye nem jön megint arra és fejezi be a gumikkal, ami korábban nem sikerült. Szerencsére ez nem történt meg. Helyette csak álszent emailt kaptam szerdán, hogy látta a kocsimat a parkolóban és lement megnézni és ugyan nem szakértő, de szerinte nem olyan vészes és egy kis polírozással el lehet tüntetni a karcolásokat. Nem sokon múlott, hogy visszaírtam neki, hogy takarodjon a kocsim közeléből, különben nagyon megbánja, de hálistennek most már tudom, hogy jól tettem, hogy nem válaszoltam neki. Karácsonyra épségben hazaértem, és bár ciki volt a ribanc felirattal közlekedni, legalább nyugodtan aludtam az alatt a 3 hét alatt, míg otthon voltam, mert tudtam, hogy a kocsi egy biztonságos reptéri parkolóban van, ahol ez a vén hülye nem tud hozzányúlni. Aki mellesleg hősiesen írogatta a karácsonyos meg újévi emaileket, de eszembe se volt reagálni rájuk. Gondoltam előbb-utóbb most már csak megunja az írogatást.

Aztán eljött az újév és nekem vissza kellett jönnöm dolgozni. És mindezt egy rossz előérzettel. Január 11-én hétfőn a saját kocsim bekerült egy garázsba, ahol újrafestették, addig egy csereautóval jártam dolgozni. Addigra már kissé mániákus lettem és a kocsit minden reggel körbejártam indulás előtt, kivéve pénteken. Péntek délután meghozták az autómat a garázsból, gyönyörű szépen újra volt fényezve, én meg nagy büszkén mondtam a srácnak, aki hozta, hogy mennyire vigyáztam az ő kocsijukra és nyugodtan járja körbe, egy karcolás sincs rajta. Aha. Mikor a srác az utas oldali hátsó ajtóhoz ért megkérdezte, hogy ezt láttam-e. Nekem az arcomra fagyott a mosoly abban a pillanatban és kérdeztem, hogy mégis mit kellett volna látnom? És újra… Annak a szánalmas vén köcsögnek nem volt elég, hogy a saját autómat összecsessze, nem. Vérszemet kapott, így valószínűleg beletelt neki pár napba míg kifigyelte mivel járok, és péntekre a csereautó egyik hátsó ajtaját is szépen kidekorálta. Fel tudtam volna robbanni mérgemben! Nem elég, hogy  a saját kocsim festésért kellett fizetnem, most még ezért is. Már csak ez hiányzott. Ezek után már nem is mertem otthon parkolni. Minden este próbáltam máshova állni, ahol talán nem büntetnek meg, de képtelen voltam nyugodtan aludni, hiszen tudtam, hogy ahol parkolok ott nincsenek kamerák, így ha valami történik megint senki nem fog látni semmit és én még rosszabbul fogom érezni magam, hogy lehet, ha otthon tartottam volna a kocsit akkor legalább én felébredtem volna valami zajra… Talán… Mindenestre ezt az esetet is jelentettem a rendőrségnek, de ezúttal már arra sem vették a fáradságot, hogy kijöjjenek.

Következő hétfőn munka után siettem haza, ugyanis az edzőmmel egy órával előrébb hoztuk a szokásos edzést, és a korábbi 7 óra helyett 6kor kezdtünk. Így munka sietnem kellett haza átöltözni, a kocsit meg gyorsan leparkoltam a helyemen, gondoltam majd ha hazaérek akkor eldugom valahova éjjelre. Fél 8ra otthon leszek, az a barom csak nem jön már erre kora este, amikor még mindenki ébren van és a szomszédok jönnek-mennek. Úristen mekkorát tévedtem! Miután hazaértem felszaladtam a lakásba lerakni a hátizsákomat meg felkapni a kocsikulcsot, majd lementem, hogy kiszedjek pár dolgot a csomagtartóból mielőtt átállok máshova a kocsival. És ahogy a kocsi hátuljához értem, akkor láttam, hogy már megint… Komolyan nem hittem a szememnek. Ezúttal ez az idióta festékkel készült. Elbújt a kocsi hátuljánál, ahol elég sötét volt és takarta őt a mellettem álló furgon, és ez a rohadék végigöntötte a kocsit fehér, szürke és kék festékkel, ami persze szemből nézve nem látszott. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem akarok máshova állni aznap éjjel vagy nem akarok valamit kivenni a csomagtartóból. Ha csak reggel veszem észre a festéket az úgy rászáradt volna, hogy az atyaúristen se szedi le. Így viszont 2 kellemes órát töltöttem közel nulla fokban azzal, hogy próbáljam lemosni a kocsit amennyire csak lehet, mindezt több vödörnyi második emeletről lehordott vízzel. Közben arra járt egy újabb szomszéd akit persze azonnal megkérdeztem, hogy látott-e valamit, bármit, de persze nem. Viszont ahogy ott téblábolt a srác, kiszúrta az egyik festékes dobozt, majd később én is megtaláltam a másik kettőt. Gondosan eltettem őket, hogy majd amikor a rendőrség méltóztatik kijönni akkor szépen elvigyék és keressenek rajta ujjlenyomatot. Ha eddig bármi kétségem is lett volna, hogy az öreg volt az, ezek után már végképp semmi nem volt. A szomszédokkal mind jóban vagyok, így közülük egyiknek sincs oka ilyesmit tenni. Ő viszont nagyon is jól tudta, hogy hétfőn a városi edzőteremben vagyok. Csak épp azt nem tudta, hogy aznap egy órával korábban érek haza, így nagy a valószínűsége, hogy csak pár perccel csúsztam le róla, hiszen a festék még nagyon nedves volt. Ha lehetséges, akkor ezek után még dühösebb voltam mint korábban, hiszen lehetőségem lett volna elkapni őt. Szó szerint sírtam dühömben. De nagyjából ennyi volt amit tenni tudok, meg hogy ezt az esetet is jelentettem a rendőrségnek. 

Végül szombat volt, mire egy rendőr végre előkerült, és végre elvitte a festékes dobozokat. Még a nyavalyás karácsonyi üdvözlőlapot is odaadtam mellé, amit ez a pszichopata saját kezűleg dobott a postaládámba karácsony előtt, hogy ha bármi apró ujjlenyomatot találnak, akkor legyen mivel összevetniük. Pechemre ez a szemétláda jól felkészült, semmi nem volt a festékes dobozokon. Viszont ekkora már benne volt az öreg neve a jelentésben gyanúsítottként és utána is néztek az előéletének, de sajnos semmit nem találtak róla, így békén hagyták őt.

Sajnos miután már 3 rongálásom volt, valahogy nem bíztam abban, hogy az öreg leáll. Úgy tűnt nagyon is rákapott ennek az ízére és élvezte a dolgot. Én végig csöndben voltam és egy szót sem szóltam neki minderről, hátha le tudom buktatni, vagy annyira felbátorodik hogy végül hibázok és akkor elkapom és mindenért fizet. Közben megkerestem egy autóriasztó céget, akikkel kamerákat tetettem a kocsiba, ami parkoló módban is működik és mozgásra bekapcsol, így a költségeim csak nőttek és nőttek. Közben eltelt a hét további része, és nem történt semmi. Én azért nem nyugodtam, hiszen úgy tűnt minden hétre jut valami és mindig másik napot választ ez a szemét. Először ugye volt a péntek – nagy valószínűséggel-, aztán csütörtök, majd legutóbb hétfő… Aztán jött a következő hét, már csütörtök este volt és még mindig semmi baj a kocsival, így már kezdtem megnyugodni, gondolván, hogy biztos másik napot választott volna, ha valamit megint szórakozni. És megint mekkorát tévedtem. Nem sokkal éjfél után az egyik szomszédom csöngetett fel akivel ideiglenesen parkolót cseréltünk, hogy lássam a kocsimat az ablakomból. Mikor megláttam, hogy ő áll az ajtóban, már tudtam, hogy baj van. És volt is. Ez a mocsok rohadék szemétláda ezúttal kiszúrta 2 gumimat. Sikítani és üvölteni tudtam volna! Ez már egyszerűen mindennek a teteje. Imádkoztam, hogy a kocsiban lévő kamerafelvételen legyen valami. Miközben az újabb esetet jelentettem a rendőröknek néztem a felvételeket és sajnos rá kellett jönnöm, hogy valami nem stimmel a kamerával. Mint később kiderült rosszul volt beállítva és ezért nem vett fel az égvilágon semmit. Azt hittem ott üt meg a guta. Egy újabb lehetőséget szalasztottam el, hogy elkaphassam ezt a mocskot. 
Másnap reggel persze első dolgom volt hívni a főnökömet, hogy sajnos aznap otthonról kell dolgoznom, mert 2 defektes gumival sajnos esélyem sincs az irodába menni. A napom nagy része azzal ment el, hogy hívtam az autómentőt, új gumikat vettem, amik mivel sport gumik voltak így nem voltak éppen olcsók… És nem hiszitek el, a nap végén egyszercsak jön egy email ettől a kis féregtől. Hogy hát aznap van az utolsó napja és nem látta a kocsimat a parkolóban és reméli minden rendben, és csak szeretett volna személyesen búcsút mondani… És hogy reméli, hogy még visszajön, mert rengeteg munka van itt és nagyon jó kapcsolatokat sikerült kiépítenie… Annyira, de annyira vissza akartam neki írni és megmondani, hogy takarodjon a jó édes anyjába, álszent kis köcsög! De nem tettem. Valami azt súgta, hogy egy szót se szóljak neki, ne reagáljak semmire, ugyanúgy, ahogy korábban se tettem. Viszont mivel nem tudtam, hogy az az utolsó napja a cégnél, ezért nagyon olyan szaga volt a dolognak, hogy ezt szánta a finálénak. Mellesleg míg előző évben állandóan azon ügyködött, hogy így vagy úgy, valamilyen módon egymásba botoljunk az irodában, az idei évben látványosan került. És nagyon de nagyon csúnyán nézett rám, ha véletlenül összefutottunk valahol. Gondolom más se járt az eszében, csak hogy hogyan fizettesse meg velem az őt ért sérelmet. De akármit is csinál az autómmal, végeredményben az csak egy autó, amit bármikor visszaadhatok a szalonnak és akkor mit csinál? A buszt fogja rongálni amivel munkába járnék? 🙂 Meg ettől ő még egy szánalmas retardált barom aki minden éjjelt magányosan tölt azzal, hogy a párnájába sírdogál. 

Ugyanakkor ezek után már én sem ültem tétlenül, betelt a pohár. Eldöntöttem, hogy elintézem, hogy ezt az embert soha többet ne vegyék fel a céghez, ahol dolgozom, mert én nem fogom eltűrni, hogy meg egyszer ezzel az emberrel egy irodában kelljen dolgoznom. Így tehát felhívtam a céges segélyvonalat és feljelentettem őt zaklatásért és természetesen azt is hozzátettem, hogy nagy valószínűséggel ő rongálta meg az autómat többször is. 

Január 28-a óta semmi baja az autómnak – milyen érdekes, hogy amint ez a pasas eltűnt a városból, semmi nem történt, micsoda véletlen egybeesés… A belső kamerákat azóta sikerült beállíttatni és beszereztem – hosszas kutatgatás után – egy kültéri kamerát is ami a parkoló autókra néz és mozgás esetén jelet küld a mobilomra és egy SD kártyára azonnal veszi mi történik. 

Amit sajnos az elmúlt pár hónap során meg kellett tanulnom az az, hogy az ember ilyen esetben mennyire magára van utalva.
A rendőrség túl van terhelve és az ilyen esetek egyáltalán nem élveznek prioritást. Hiába volt 4 autórongálós ügyem velük, bizonyíték nélkül nem nagyon csinálnak semmit. Lényegében annyi tanácsot kaptam, hogy ha ez a pasi a közelembe mer jönni, akkor azonnal hívjam a segélyvonalat és akkor ők egyből jönnek, vagy ha bármilyen más módon próbál kapcsolatba lépni velem, akkor azt is jelentsem. 
Ami a kamerákat illeti… A főbérlő lerázta magáról az ügyet annyival, hogy nem hajlandó kültéri kamerákat telepíteni, mert az sokba kerül. Szerintem mi a lakók bőven fizetünk annyit, hogy fussa ilyesmire is, dehát nincs mit tenni. Az önkormányzat meg persze a főbérlőre mutogat, hogy ez az ő dolguk, nekik kell biztonsági felszerelésről gondoskodniuk. Kösz szépen, sokat segítettetek mindketten…

Ezzel lezárult egy újabb fejezet, de sajnos ezzel még mindig nincs vége. Sajnos mára már világos, hogy ez egy retardált, agyilag totál zokni, megszállott mániákus pasas, aki képtelen leállni és egyszerűen nem veszi a lapot, hogy húzzon már a jó édes anyukájába mert az égvilágon senki nem kiváncsi rá. Nagyon okosnak képzeli magát és azt hiszi megússza ezt az egészet, de előbb-utóbb mindenki hibázik. Másrészt még nem tudja, hogy a rossz emberrel kezdett el szórakozni, és nagyon meg fogja ütni a bokáját.

Folyt. köv. a következő bejegyzésben!

P.S.: Elnézést kérek az ebben a bejegyzésben előforduló trágár szavakért, a mai napig iszonyatosan felbosszant amit ez a szánalmas alak művelt. Azt hiszem ezzel mindenki így lenne.